Erről ennyit, lehetne akár ez  is a végszava a dél-afrikai világbajnokságnak. Gyermeket nevelő anyák, kedves kis feleségek és természetesen a legősibb foglalkozást űző konzumhölgyek kapják most vissza férfiak millióit.

Bár voltak hatalmas csaták, karfába kapaszkodós derbik, de azért tegyük szívünkre a kezünket, és mondjuk ki bátran, pár hét múlva nem nagyon fogunk már emlékezni erre az egy hónapra. Pedig ez ritka jelenség a világbajnokságok történetében. Pár tanulságot azért minden bizonnyal levonhatunk:

1. Vége a gólzáporos, szemet gyönyörködtető labdarúgásnak.

2. Egyre nehezebb dolgal van a csatároknak és a védőknek is. Vagy test test ellen szerzel labdát, vagy garantáltan ütemet veszítessz és már jön is a "Hello Yellow"

3. Kéne szervezni egy FIFA továbbképézést ahol az előadókat az IIHF biztosítaná, és újragondolnák a videóbíró nameg a les fogalomkörét.

4. Bírói ajánlás a tüdőn fejelés helyett a lendületből mellberúgás, csak sárga jár érte.

5. Megismerkedhettünk egy új szakmával : "fociblogger"

6. Létezik olyan hülye polip, amelyik zászlókat eszik és a tengermosta Bajorföldön őshonos.

7. Maradona a kokain és Zanetti közül úgy néz ki inkább Zanettit hagyta otthon, de, hogy ne unatkozzon már Cambiassot és Garayt is lefelejtette a boardin pass-ról.

8. A gólvonal amolyan demarkációs vonal mely megadja a lehetőséget a játékvezetőnek, hogy a maga szubjektív módján döntse el, áthaladt e rajta a labda vagy sem.

9. A Jabulami sem rossz labda csak le ne pattanjon, mert abból csak baj van.

+1. Ez a kommentelők tanulsága, parancsoljatok

Pedig nem kellett sok, hogy megint szégyenben maradjon az igentisztelt magyar szurkoló. Bár a tér-idő mátrix nem stimmel, de aznap este csúfos, de inkább nevetséges zakót vehetett magára a Zalaegerszeg hazai pályán - bár ezen nem szabad meglepődni. Az első mérkőzés után Csank mester a megoldandó problémák folderbe tette a "játékosaimat láthatóan zavarta a labda" gondolatot (tudom ajánlani a szinkronúszást) - és Győrben, az ETO Parkban sem állt rózsásan Pinyő Bácsi alakulata az első félidő derekán. De, ha már ETO Park, amikor megérkeztünk a mérkőzésre az én Tutu Barátommal, pillanatra a nagy, káprázatos, "talán nem is igaz" Nyugaton éreztem magam. Még lehet, hogy a szám is tátva maradt egy kicsit:

- Az autópályáról autóút vezet a stadionhoz! Nem mellékút, meg földút. Nem kell átmenni a városon... Ezért külön respekt a mestereknek!

- Rendezett parkoló, bevásárlóközpont, kávézók, tisztaság, rend! Tiszta Old Trafford (és most tényleg nem túloztam sokat). Hasznosított "szabad" területek, az ingatlanfejlesztés csodája! - Bár az üzletsor részen az első biztonsági szakkolléga éreztette velünk, hogy ez azért a büdös magyar valóság - há itten nincsen bent budi - kiáltás némileg helyre tette a szinte már arrogánsan túlburjánzó komfortérzetemet.

Na de a stadion! Én komolyan nem értem... Építenek egy nemzetközi szintet súroló, sőt sikáló sportkomplexumot, minden részlet adott, hogy Anton Bécsújhelyről átevezve aszondja "Aber zuperschön", de nekünk ezt is sikerül elbakkerni. Ami elsőre szívenvágott, hogy rövid oldalon (kapuk mögött) csak mobillelátó van. Ez rögtön két problémát vet fel:

1. Odatették az ultrákat, de szerintem csak szerény és udvarias viselkedésüknek köszönhetően nem nyaklott össze a szerkezet.

2. Azt remélem azért Tarsoly Úr tudja, hogy komolyabb európai csapatot az UEFA nem enged be ilyen mobillelátos, muher körülmények közé...

A "rendes" lelátó irgalmatlan meredek, az embernek nem egy fóbiája jön elő, ahogy fennt ül az ég tetejébe. Ahogy ott nézelődtünk eszembe jutott a napokban történt felajánlás KÉSZ éktől az MLSZ felé. Hát könyörgöm, ha van olyan bagázs, aki magyar is, emberei is vannak, érti is a dolgát, és referenciákkal is rendelkezik, miért nem tesszük oda és építtetünk vele stadiont? Ezzel a kérdéssel pedig köszöntöttem Blogomban visszatérő vendégemet, mutyi urat, aki mindenhol ott van. Nem az ésszerűség eteti, hanem a zsuga, ármány, cselszövés...

No de mindegy is, a létesítmény azért + kategóriát érdemel, ami valljuk meg már maga szenzáció. Abban meg bízzunk, hogy Csányi Bácsi elfogadja a felajánlást, aztán durr bele az új nemzeti tyúkólba!

Már említettem, hogy a mérkőzésen nem egyszer hittem azt, hogy már a 80. percben lefarcolunk, a csapat úgyis kikap, de legalább a dugót elkerüljük. Aztán elkezdtek potyogni a gólok ETO oldalon is, de megnyugvás helyett egy-egy szlovák mars alatt meg azon ábrándoztam, hogy nem verhet meg annyira az Isten, hogy ledob nekünk egy hosszabítást meg hozzá a tiziket.. De nem!! Nem és Nem!! A szlovák bajnokságban +2 -es gólkülönbséggel 4. helyen záró Nitra legénysége győri szerencsére focizni nem nagyon tudott. Bár az Uru válogatott színek miatt minden szabadrugásnál Hodúr sporttársban a Nyugati Lelátó Forlant vélte felfedezni, és már reszkettünk is - na jó itt azért némi költői túlzás van -.

Személyemnek igen kellemes meglepetés volt az 57. percben beállt Copa, a fekete ördög, aki ismét magában hordozza azt a genetikai problémát, amiért egy afroamerikai sem bírja sokáig nálunk: Gyorsan fut! Általában társai előtt érkezik a 16-os vonalához, vagy lódul meg a szélen. Hangsúlyozom Ők nem focizni tudnak brilliánsan, hanem futni, tehát nagy átadásokat nem kap, mert úgysem tudja levenni, ha meg labdával futotta 10 alatt a százat, nem tudja kinek odaadni a bogyót, hogy intézze a többit, mert kollégái még a félpályán egerésznek, fotózkodnak és lassan, ámde tagoltan küldik el saját nyelvükön a bírót az anyjába.

Pintér vezetőedző szavai szerint " a fordulás után rendszert váltottunk..." - most már értem a siker rozsdás vaskapujának belépőkódját. Valakinek ez a rendszerváltás 50 évébe telt, Pinyő megoldotta 15 perc alatt...

Irány Kazahsztán, aztán majd látjuk...

Miközben nagy erőkkel feszül egymásnak a foci Világelit, több jelentős sportesemény kerül bele a szürke hétköznapok feneketlen cilinderébe, ahonnan régen a "mi időnkben" Bob és Bobek mászott ki minden este a Schmidt lányok ugribugria után...

Ilyen esemény például a tenisz fellegvára, az All England Croquet and Lawn Tennis Club 19 pályáján zajló Angol Nemzetközi Teniszbajnokság, vagyis Wimbledon. holnap már elődöntőznek az Urak, és vasárnap következhet talán a legnagyobb preztizs kűzdelem a résztvevőknek az évben, a döntő. De mi történt az elmúlt két hétben, ki meddig jutott, és meddig nem jutott, menny vagy pokol...? Ezek a kérdések nem hagynak nyugodni engem, még úgy is, hogy 18 óra múlva kezdődik a holland - brazil parádé, de minimum sakkjátszma labdával.

1. forduló: Federer a bajnokok bajnoka füvőn, rögtön döntőjátszmára kényszerült kolumbiai ellenfelével szemben. Ezt hívják szerintem filmes berkekben "Baljós Árnyak"-nak. De ez mind eltörpül a 23. kiemelt Isner és Mahut mamutkihalásnyi hosszúságú mérkőzéséhez, melyet az "előkelő" 18-as számú pályán játszottak (ide még Federernek is térkép kellett) nem kevesebb mint 11 óra 05 perc hosszan (tiszta játékidő) az utolsó játszma időtartama meghaladta egy polgári munkanap óraszámát, a köztisztségviselőkéről nem is beszélve... 8 óra 11 perc. Ütöttek ketten 215 darab ászt, és csak 31 kettőshibát. Azt mondják egy átlagos versenyt 126 megnyert játékkal meg lehet nyerni, Isner már az első fordulóban 92 darabot összeszedett.

Ja és az eredmény: 4:6, 6:3, 7:6, 6:7, 70:68

2. forduló: Federer megint szettett vesztett, Davigyenko úgy néz ki inkább ismét az odszokra ment rá, Isnernek pedig nem értem meg a pusztulat sima 6:0 6:3 6:2 arányban semmisült meg, holland ellenségével szemben.

3. forduló: Most Nadalnak tetszett meg a hosszú távú fűvetés és kertészkedés, döntő szettben tudott nyerni. Hewitt megagyalta nyakigláb Monfilst, Federer pedig megtalálta a cseresznyefa húrral húzott ütőjét, elintézte Cláment Urat. A rend kedvéért a világrekordert búcsúztató Bakker is kikapott bakker...

Nyolcaddöntő: Lu Jen-hszün Tajvanból hazazavarta hektika Roddick-ot, azért ez váratlan volt... Bakker leverőjét búcsúztatta Nadal, úgyhogy végre ezt az ágat békében hagyhatom...

Negyeddöntő: BÁMMM! Az elején megmondtam, hogy nem jól állnak a csillagok, Bredych 4 játszmában búcsúztatta Federert! Besenyőnagypapa mondta volna erre, hogy "há ilyen még nem vót"

Az elődöntőben ott van Bredych, Nadal, Murray, és Djokovics. Murray soha nem tapasztalt angol lázat idézhet elő, ha bejut a döntőbe. Ahhoz viszont ne kisebb néven kell magát átverekednie mint a Világelső, a véres szemeit a kupára forgató Nadal.

33 éves korában Nwankwo Kanu a nyakigláb kérdőjel megköszönte a válogatottságot, többet sem Nigéria, sem más színekben nem terelgeti a bőrt. Bár pár percet még lenyomott a VB-n, már látszott rajta, hogy inkább elsörözgetett volna a Kokomoban a parton. Amikor Kanu nevét meghallom, általában mint minden magyar labdarúgás műértő, keresem a hungarikum megfelelőjét. Persze tudom, hogy a felböfögött név nem magyar, de ki ne emlékezne Goran Kopunovicsra? Arra a kedves idegenre, akinek Novák Dezső (maximum respekt, még ha Ő volt maga Mata Hari is) minden taktikai értekezlet végén csak annyit mondott, hogy "Goran te csak rohanj a kapu felé, majd bepattan rólad..." No Kanu is valami ilyenfalyta ET-je volt a Világelitnek. Sőt nem egyszer találta magát szemben Árpádnak vérével pályafutása során. 1993 tól volt tagja az Ajax csapatának, akik 1995 szeptember 27-én csaptak össze a mi, akkor még korántsem csapzott Zöld Sasainkkal. Kanu 58 percet játszott, majd bejött helyére Patrick Kluivert, egy jókötésű szerény fiú, aki a 67. percben el is küldte labdát keresni Hajdú kapust...

Kanu még abban az évben a döntőben olyan gólt vágott, illetve terelgetett a Milan hálójába, ami pont arra volt elég, hogy az Ajax magasba emelhesse a serleget.

A sikerszéria és a magyar fonalak 1996-ban tovább szövődtek, mikor Nigéria ifjai olimpiát nyertek úgy, hogy ott volt a csapatban Kanu és az a Babatunde Fatusi, akit már akkor nem sokra áraztak a Fradiban. És ez nem urbán legenda mint Sevcsenko eltanácsolása a Stadler Football Academyről.

Kanura az olimpia után szívműtét várt, de 97-ben megvolt a nagy Comeback. Szegény törzsi harcosunkat az Arsenalból Henry szorította ki, majd játszott Gera sporttárssal a West Bromwich-ban, jelenleg pedig Portsmouth játékosa. FA kupát nyert még az öreg, sőt a Milannak is becsattintott egyet. Hogy hogyan tovább?

Köszi Kanu! Ez férfimunka volt!

Jó étvágyat

 Nem került fel időben - én meg nem vettem észre... Bocs

Miközben góltalansági maláriától sikít a Vuvuzuela, és a lakótelepi zöldséges Marika néni is arra fogja, hogy rohadta paradicsom, hogy bealudt a Honduras meccsen és hajnal délelőtt 9-kor ébredt. Én azt gondolom azért sem akarok most a Világbajnoksággal foglalkozni, inkább evezzünk, vagyis dekázzunk más vizekre. Na jó, de csak jelzés értékkel - ahogy a szomszéd Pista bácsi egy elfelejtett Hosszúlépés restanciáért, minden áldott este 30 éven át vizelte le a bakterházat - csak álljunk meg pár szóra. Én komolyan nem értem, sőt gyermeki kíváncsisággal várom az ideológiát arra, hogy a királyi televízió budapesti stúdiójában mi a rossebnek kell négyen ott üldögélni egész álló nap... OK az világos, kell egy hölgy! Megdöbbentő, hogy nők nélkül már a foci sem fogyasztóbarát sport, de ez így van rendjén... Kell valaki, akinek valamilyen tévés végzettsége van, és még a focihoz is ért, na itt már azért gordiuszi jelenség érezhető.

  - Hoppá közben a Jabulani megviccelte Kingson-t akkora gólt kapott, hogy még... -

Szóval itt még nincs vége, lehet fokozni. Kirobbanthatatlan médiajelenség lett Sallói Mester, akinek játéktudását soha nem feledjük, míg ugyanez gazdasági érzékéről sokak szerint már nem annyira mondható el. Nem egy magyar klubnál csuklanak és kezdenek tikkelni, ha a nevét meghallják. Majd következik a meglepetéstojás:

- Olyan személyiség, aki soha nem értett, és nem volt köze a labdarúgáshoz, amiért nagyon szerettük. Vagy:

- Olyan személy, aki nagyon értett, sőt ért a labdarúgáshoz, de nem az a szórakoztató figura, nem képernyőre való... Őket meg ezért szerettük. Vagy:

- Olyan polgártárs, celebféle, aki nem értett soha a focihoz, nem is beszélt róla, nem is csinálta, és ezért nagyon tiszteltük.

Ezt a nem túl hálás jelenséget pedig a rendező (aki csináljon rendet) megspékeli úgy, hogy még ezekre a 90 percekre is stylelist-et rendel, aki kituriz mindenkinek egy rózszaszínű inget, a lehető legkülönbözőbb árnyalatban. Minden alkalommal a mosóporreklám jut szembe, és azon gondolkodom, hogy melyik lehet P...(azért sem reklámozom) mosva... Most lehet, hogy azt gondolják "Ennek semmi se jó, nem olvasom többet.." de engem ez kicsit kifordít akkor is.

Aranyos volt amikor a spanyol zakker után, X magyarázta, hogy milyen érdekes, még így is Spanyolország végső győzelmére adják a legkevesebb oddsot, mire Sallói Mester kikelt magából, hogy milyen állatság, hiszen Spanyolország a legesélyesebb. Most akkor, hogy is van ez, melyik szám a micsoda? De ez megnyugtató kérem, hiszen most már biztosak lehetünk, hogy Sallói Mester soha nem volt részese semmilyen bundaügynek, vagy ha igen, akkor irgalmatlanul átkummantották...

A számokról jutott eszembe egy rövid intermezzo, a házépítésem közepette (ez is megér majd egy bejegyzést) elektromos szakik dolgoztak a fényáradaton, mikor következett a "te lekapcsolod a kettest, én meg belenyúlok" work flow. Kolléga akkorát ugrott, hogy megcsörrent a telefonja, és Bubka kért rögtön tanácsokat még így nyugdíjas korára is. Szittya magyar volt mindkét bajnok, csupán annyi történt, hogy amúgy arabosan Szerelő1 balról, míg Szerelő2 jobbról számolta a kapcsolókat. Hoppá!

Jól megvezettem mindenkit, úgy kezdtem, hogy egy szót sem a VB-ről, aztán mégis csak arról írtam. Megígérem, hogy az utolsó csoportkörig semmit!!

Jó étvágyat! Anyamarketing